Miért nem szeretem a Solaris smf-et?
2009.06.07. 22:47
Más oldalról közelítek: a FreeBSD (a jelenlegi megoldás a NetBSD-ből származik) rc.d megoldását azért szeretem, mert rugalmas.
Mit értek ez alatt?
Azt, hogy ha van egy rakás gépem, amelyek adott esetben hasonló funkciókat látnak el (olyan csóró nagyobb cégeknél előfordul, amelyek nem tudnak egy E25k-ba, vagy egy M9000-esbe beruházni (igen, tudom, lehet T[12]-es gépeken is, de a konfigmenedzsment ott is ugyanakkora kérdés), hogy aztán azon futtassák logikai partíciókban, vagy zónákban a bindot, meg az eximet :), elég megoldanom a konfigurációs fájlok megfelelő hierarchiába szervezését, disztribúcióját, és ezzel kész is vagyok.
Bár elismerem, hogy messze van a tökéletestől, de legalább abba az irányba mutat, amit talán objektumorientált konfigurációmenedzsmentnek hívnék (ha én találtam ki, ez mindenképpen TM!). Azaz definiálhatok egy általános konfigurációt, amelyet minden gép megkap, aztán egy olyat, amelyet csak egy bizonyos környezetben, vagy bizonyos feladatokat ellátó gép fog magáénak tudni, és persze olyat is, amely csak arra a specifikus gépre vonatkozik.
De nem állnak itt meg a lehetőségeim, hiszen az rc.d-ben használt konfigurációs fájlokat shell scriptek source-olják, azaz bármit megtehetek. Ha az adott program konfigurációs formátuma nem támogat ilyen szabadságot, írhatok elé apró scripteket, amelyek a program indulása előtt legyártják a gépre szabott konfigot, vagy induláskor scratch területeket inicializálnak, bármit.
Ellenben az smf az XML leírókkal, és a bináris (sqlite) adatbázisával ezt nagyrészt (eleve?) kizárja.
OK, az sqlite, és az XML miatt, adja ezek minden előnyét (típusosság, kompaktság, gyorsaság stb), de szerintem pont nem a jó irány.
Hogy lehetne egy ilyen rendszerbe belevarrni mondjuk egy hálózatról bootoló gépfarmot, amelyek a konfigurációjukat egy hierarchikus rendszerben öröklik, a tágabbtól a szűkebb felé haladva?
Az rc.d nem tökéletes, de ezt már ma nyújtja.
Egyáltalán mivel lehet verziózottan, naplózva (megfelelőség, ugye) elosztott, hierarchikus, egységes konfigurációmenedzsmentet csinálni Solaris alatt?
Szerző: blackshepherd
6 komment
Címkék: objektumorientált solaris freebsd smf rc.d konfigurációmenedzsment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dtracer 2009.06.08. 11:39:17
blackshepherd · http://suckit.blog.hu 2009.06.08. 21:23:22
Szidtam bármit? Elmondtam a véleményem, te is elmondhatod a sajátod.
Nem tudom, hogy sikerült-e megértened a mondandómat (az SMF csak egy részfeladat), ahogy azt sem tudom, hogy én értem-e, hogy az smf_method hogy kapcsolódik ide.
A feladat: a gépek funkciója, elhelyezkedése stb szerinti hierarchikus konfigurációkezelés (amelynek része az is, hogy egy adott programot el akarjon-e indítani egy gép, vagy sem).
De megtisztelnél, ha leírnád a választ az utolsó kérdésemre Hogy csinálják ezt azok, akiknek nagyon sok gépük van és értenek hozzá?
dtracer 2009.06.11. 13:08:40
Cím: Miért nem szeretem a Solaris smf-et?
Idézet: Ellenben az smf az XML leírókkal, és a bináris (sqlite) adatbázisával ezt nagyrészt (eleve?) kizárja.
Vagyis a vita kiindulópontja az, hogy "szar az SMF", mert semmit sem lehet vele csinálni. Erre válasz pedig az volt, hogy csak utána kéne nézned.
A második kérdésedre a válasz szintén egyszerű. Ha telepítésnél akarod megvalósítani, akkor a JumpStart profile kezelése ezt tökéletesen kielégíti, ha dinamikus akarod, akkor arra ott a Solaris Cluster.
blackshepherd · http://suckit.blog.hu 2009.06.14. 22:26:58
Sok mindent lehet vele csinálni, de abban a környezetben, amelyben néha jó lenne Solarisokat is látni nekem sajnos nem jó, ezért s/nem szeretem.
A SC sem látom hol biztosítja (de adj linket), hogy a párezer egymástól amúgy független (a hálózati futási környezetet leszámítva) szervert könnyebben és nyomonkövethetőbben lehessen kezelni.
Dinamikus amúgy, az egyik gép ma ez holnap az. Vagy a terheléstől függően akár már most.